November 7. A születésnapom. Bízom benne, hogy bármi is történik velem az életemben, ezen a napon a reggelem mindig derűs. És ezt a nagypapámnak köszönhetem.

Egészen kiskorom óta minden születésnapomon garantáltan a nagypapám köszöntött fel először. Ennek egészen egyszerű oka volt: nem törődött azzal, hogy ébren vagyok-e már, reggel hét óra után pár perccel mindig csörgött a telefon. Kisiskolás koromban ilyen korán reggel már ébren voltam nagy eséllyel, de az évek előrehaladtával egyre sűrűbben fordult elő, hogy ő ébresztett és jellegzetes, jó kedvet sugárzó hangján felköszöntött. Magam előtt láttam, ahogy mosolyra kerekedik az arca.

Pár hónap híján négy éve nagypapám meghalt. Azóta háromszor volt születésnapom és mindhárom alkalommal hiányérzetem volt ébredéskor - először hiányérzet, majd szomorúság. De ezeket mindig felváltotta a jó kedv, mert ahányszor eszembe jut, büszke vagyok rá. Harsány nevetését, humorát sosem fogom elfelejteni és hinni szeretném, hogy jókedélyűségemet tőle örököltem.  Ha rá gondolok, teljesen önkéntelenül mosolyodom el.

Hogy mit jelent nekem a november 7? Őt. A legszebb ajándékom minden évben az, hogy biztosan vele indul ez a nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.